Egyre jobb kampánnyal jön ki a médiaunio, legalábbis a 2009-es elég jó. Már napok óta a plakátokat figyelem, ha buszon ülök, ha sétálok. Sokan durvának tartják, szerintem nem az, azaz a nyugati országokéhoz viszonyítva nem. És igazuk van. Nem másokért kell lefogyni, leszokni a cigiről, az alkoholizmusról, hanem magunkért. Igaz, én csak egy témában tudok nyilatkozni, a fogyókúrában. Mit is adott az, hogy ledobtam x kg-ot? Miért is adtam le?
- Úgy érzem most vagyok olyan ember, aki szerettem is volna lenni.
- Nem néznek le azért, nem közösítenek ki- és itt nem a barátokról van szó, de éreztem sokszor, hogy súlyom miatt hogy néznek rám.
- Nyitottabb lettem, közvetlenebb, nem zárkózott.
- Örülök, hogy ha végigsétálok üzletekben, akkor kapok magamra ruhát, és nem a kínos szitut kell átélnem 666. alkalommal: "Elnézést, de ez a legnagyobb méretünk"- ami persze még mindig nem ér be.
- És nem beszélve a sok dícséretről, "jajj, de jól nézel ki", "ügyes vagy"...még ha nem is hiszem el mindig, kurva jól esik.
Szal nem prédikálni szeretnék, én is eszem mindent, ami jól esik, csak tartom a mértéket, odafigyelek táplálkozásomra és cserébe nyugodt vagyok, örülök, jól érzem magam a bőrömben. Persze sokszor lelkileg nem elég erős az ember, hogy elhatározza magát és sok minden lehet a zabálás hátterében, de tapasztalatból mondom: Nincs De! Aki akar az lefogy, aki nem az nem!
Az alkoholizmusról nem tudok nyilatkozni, mert még nem voltam benne, de ha lesz tapasztalatom, megosztom Veletek! A cigi meg más téma, 1 hónapja nem szívom, 2x bűnöztem 1 szál erejéig, elég is volt, most jó így, aztán ha kell, akkor rágyújtok- ebben aztán tényleg nem osztom az észt, szoktam már le vagy háromszor, kb 1-2 hónapra és tessék, rágyújtottam, hogy most hogy birom... meglátjuk.
