Tegnap megnéztem a Marley és én-t, sírtam a végén. Sírjatok Ti is! Most meg olvastam egy cikket cotcot-on, hát el is loptam, olvassátok Ti is!
Fűrészeljük ketté a kutyát!
Régen minden olyan egyszerű volt. Az emberek összeházasodtak, házba költöztek, gyerekeket nemzettek, miközben Morzsi a fához kötve nyalogatta a piros zománclábos kopottas alját. Most meg mi van? Együttélés van, vadházasság van meg bérelt lakás, gyerek nuku, ám őket helyettesítendő és a közös felelősségvállalást próbálandó van közös kutya vagy éppen közös cica. És ez egy ideig szép és jó, ám eljön a pillanat - sokszor alig pár hónappal az állatvállalás után - mikor a pár kötelékei foszladozni kezdenek, és ott a nagy kérdés. Kié legyen a kutya?
Nekem ugyan nem kell
Az egyik véglet, hogy hirtelen már senkinek nem annyira fér bele az életébe az addigi kedvenc, hirtelen már senkinek nem akaródzik annyira kötöttségben élni, akármilyen kevés is az. Ez a legszomorúbb. Ilyenkor vagy valaki bevállalja, hogy nála marad az állat, ám az egyedülálllók pörgősebb életmódja mellett gyakorlatilag folyamatos egyedüllétre van kárhoztatva nyomorult állat, vagy elajándékozásra kerül. Ez utóbbi a szememben megbocsáthatatlan bűn. Felnőtt emberek vagyunk, pontosan tudnunk kéne, egy élőlény esetében nem pár hónapra szóló döntést hozunk, hanem hosszú évekre szólót. Ez anyagi áldozatokkal ugyanúgy jár, mint időbeliekkel, az állattal foglalkozni kell, sétálni kell, és még lelke is van a nyomorultnak, nem lehet egy lakásban aszalni egyedül. Sok hasonló történetet láttam már sajnos, és mindig a szerencsétlen állatok szívták meg a legjobban.
Enyém, enyém, enyém
A másik végletet természetesen Amerika példázza, ám könnyen elképzelhető, hogy idővel nálunk is elkezdődnek majd az állatelhelyezési perek. A tengerentúlon ma már egyáltalán nem ritka, hogy dollárezreket költsenek bírósági tárgyalásokra, ahol ügyvédek érvelnek a tisztelt bíróság előtt, hogy ügyfelük kétségkívül sokkal jobb gazdája Roxy-nak, mint a hűtlen férj vagy éppen a sokat utazó exfeleség. A vagyonmegosztási perek esetében a háziállatok kikerültek a tárgy kategóriából, már nem tulajdonosi viták alanyai ők, hanem elhelyezési tárgyalások főszereplői. Tanúként idézhetnek be állatpszichológusokat, aki szakértő véleménnyel támasztja alá a kutya egyik vagy másik félhez való kötődését, s érvel, hogy mi lenne az állat lelkére nézve a legkisebb megrázkódtatással járó ítélet.
Persze sok esetben nem vitás, hogy egy kutya kihez ragaszkodik inkább, hogy kit tekint gazdájának, hogy melyik gazdi az, aki jobban ragaszkodik hozzá. De mi a helyzet akkor, amikor mindkét fél kilenctől hatig dolgozik, egyszerre érnek az egész nap magányoskodó állathoz haza, együtt sétáltatják, együtt etetik? Ilyenkor mi van szakítás után? És mi van a halakkal, madarakkal, varánuszokkal? Te osztoztál már állaton?
