Képzeljétek el, tegnap nem tudtam blogolni, mert valami blokkolta a rendszert. Mindegy-ez csak egy megjegyzés volt.
Szóval a tegnapi napom: 9 óra után csörög a telefon, hívott a munkahelyről Barát, hogy fáradjak be megbeszélésre minél hamarabb. Fél 11 előtt 10 perccel már ott is voltam, leültem beszélgetni-az eddig szimpatikusnak mondható- főnökasszonnyal és kiderült, hogy felvesz próbaidőre és utána fog dönteni, hogy a két új személy közül melyik maradhat versenyben. Így már tegnap tanított Barát és M. egy-két-három-négy feladatra, aminek eredménye az lett-amellett, hogy tanultam a vendéglátásból elég sok dolgot-, hogy 3 órára értem haza,de megérte:jó volt, tetszett!:)
Délután 5kor órám volt, persze épp beesek az utolsó előtti pillanatban, amikor észreveszem, hogy E. és É. nagyon mosolyog rám már messziről is...sejtetett a dolog valamit. Amikor odaértem a csapathoz, közölték, hogy megnyertünk egy ösztöndíjat. Legszívesebben azt csináltam volna, amit a szívem diktált és belül történt velem; elkezdtem volna toporzékolni, ugrálni és közben sikítani csak egy pár másodpercig,de jó lett volna arra, hogy kifejezzem azt az örömöt, amit egy szimpla mosoly már nem tud átadni az embereknek. A lényeg: MEGKAPTUK!!!!!!!!!!!!!!
Jejj, ezt még le kell írnom! Tegnapi órám előadója egy rendkívül bolondos, okos, intelligens, humoros, és egy korrekt ember. Egy órán csak 3 szor szól be, de akkor garantált, hogy felébreszt minket, tegnapi fő "stand up"-ja a következő volt: " Hahó emberek! A példáról eszembe jutott a 1945-ös év nagy mondása, ismerik? Persze, hogy nem. Szal: Nincs nagy nemzetiségi/kisebbségi probléma, csak kevés tehervonat!" Gondolhatjátok milyen volt a reakció: 2mp-síri csönd, 5mp-sutymorgás a szomszéddal, majd leesett: Uhhh-áhhh...röhögés. Ennyi- gondoltam ezt megosztom Veletek!
Mindenkinek szép, tartalmas napot! Wunderschönen, glücklichen Tag für alle!
Tschüss!;)
