December óta beszélgetünk, igaz kezdetben elég ritkán, majd az utolsó két hétben szinte másnaponta. Tegnapelőtt lejött hozzám. Sétáltunk egy nagyot, majd ebéd egy szimpatikus helyen, ezután egy kávé a kedvenc kávézómban, egy sör a Kárászon és beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés. Érdekes volt, érzéseim egy sinusz-görbe mentén haladtak: igen, nagyon érdekel ez a pasi... jajj, szerintem csak haverkodás, barátkozás. Aztán maradt estére is, közös vásárlás, "közös" főzés- ami egy férfinál azt jelenti, hogy nézi, ahogyan a másik főz és beszélget vele:) DE: jó volt, rég éreztem már magam ilyen jól egy "jelölttel", de a hullámvölgyek és csúcsok mindvégig bennem voltak. Aztán reggel ki az állomásra, és elment, ami meglepő, hogy akkor rámtört az az érzés, hogy hiányzik. NEMTOM, NEMtom, nemtom...?! Ő az a pasi, aki mellett a lányok leélik az életüket és tudják, hogy szinte tökéletes-persze olyan nincs,de van ami megközelíti: külső-, belső igényesség, magas szintű értelem, érzelem egy csipetnyi "művészlélekkel" fűszerezve. Szal egyelőre ennyi, de bratyó megy majd Pestre bandázni:) Most meg indul Gossip girlt bambulni:P
