Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni arra az egyre, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire
érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, akinek érted minden szavát, s ha egymásra néztek, tudjátok mire gondol a másik.
Várni arra az egyre, aki ösztönöz, akiért néha érdemes"szenvedni".
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
Az az Egy
2008.04.24. 01:22 | little.johny | 2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://littlejohny.blog.hu/api/trackback/id/tr60439684
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
É 2008.04.27. 14:15:25
Tudom ám, h miről beszélsz. Vagy legalábbis vmi hasonlót:
Szeretem, amikor hozzámérsz.
Nézel, átölelsz, simogatsz és megpuszilsz.
Amikor minden szex és vágy nélkül nem a nőiségemet, hanem engem érintesz meg a kezeddel, az ajkaiddal, a pillantásoddal.
Amikor azért érsz hozzám, hogy hozzámérj.
Amikor nem a férfiszíved egyre erősödő dörömbölését juttatod át az ujjaimba, bőrömbe, érzékeimbe. Hanem magadat belém, és magadba engem.
Amikor a véred lüktetését átpumpálod az ereimbe.
Amikor a levegőt az én tüdőmbe szívod.
Amikor a tekinteteddel látom magam. Azt is, ami a testem gyűrött, szürke papírjába van csomagolva, jól leragasztva.
Amikor már nem akarsz magadnak engem, és én se téged magamnak. Mert az én testemmel élsz, látsz, hallasz és érzel. És én a tieddel.
Amikor már nincs Te. És nincs Én. Amikor Mi látunk, hallunk és érzünk. Egymásban élünk.
Szeretem, amikor hozzámérsz.
Szeretem, amikor hozzámérsz.
Nézel, átölelsz, simogatsz és megpuszilsz.
Amikor minden szex és vágy nélkül nem a nőiségemet, hanem engem érintesz meg a kezeddel, az ajkaiddal, a pillantásoddal.
Amikor azért érsz hozzám, hogy hozzámérj.
Amikor nem a férfiszíved egyre erősödő dörömbölését juttatod át az ujjaimba, bőrömbe, érzékeimbe. Hanem magadat belém, és magadba engem.
Amikor a véred lüktetését átpumpálod az ereimbe.
Amikor a levegőt az én tüdőmbe szívod.
Amikor a tekinteteddel látom magam. Azt is, ami a testem gyűrött, szürke papírjába van csomagolva, jól leragasztva.
Amikor már nem akarsz magadnak engem, és én se téged magamnak. Mert az én testemmel élsz, látsz, hallasz és érzel. És én a tieddel.
Amikor már nincs Te. És nincs Én. Amikor Mi látunk, hallunk és érzünk. Egymásban élünk.
Szeretem, amikor hozzámérsz.
little.johny 2008.04.27. 19:47:21
Szép!:)
És igen, erre gondoltam...
És igen, erre gondoltam...
